„Őrizői vagyunk”
Kiemelkedő képességek és / vagy könnyedség
A tehetség kétféle megközelítése a francia mint második idegen nyelv tanításában
A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara által szervezett Tehetség – Hit – Identitás címmel, hagyományteremtő szándékkal szervezett első konferenciáján 2021. május 13-án, „Krisztus mennybemenetelének” ünnepén elhangzott előadás, ahol a tehetséggondozás területén elkötelezett kutatók és gyakorlati szakemberek között lehettem.
A tehetség Czeizel-féle modellje nemcsak a kiemelkedő képességek meglétét veszi számba, hanem az egyéb személyiségtényezőket is, úgymint motiváció, igyekezet, családi háttér, kreativitás. Ezért a tehetségfelismerésben és -fejlesztésben számos olyan módszer szivárgott be az osztálytermi eljárásokba, amelyek már nemcsak a tananyag megértését és memorizálását célozzák, hanem hangsúlyt helyeznek a könnyedségre. Ez azt jelenti, hogy a motiváció, a kreativitás támogatása, a személyiségfejlesztés, az interdiszciplináris tevékenységek miatt diákunk könnyedén és szívesen tegye, amit tesz.
Az ezekbe a területekbe fektetett pedagógusi energia egyre kiemelkedőbb jelentőségű a tanári gyakorlatban, ugyanakkor a szummatív értékeléseknél megmaradtak a hagyományos, bár igaz, a képességszint számbavételét (kompetenciák) viszonylag jól és egyre inkább objektivizáló kimeneti mérések.
A franciatanítás iskolai gyakorlatában egymással gyakran párhuzamos pedagógiai munka megvalósítását igényli: egyrészt a nyelvtanulás szempontjából klasszikus tehetségek (érdekli a tantárgy, tesz is az eredményért, természetes értelmesség jellemzi, jó a memóriája, vizsgahelyzetben stressztűrő, szeret versenyezni) támogatása is mindennapos igény, abból a célból, hogy versenyeredmények, nyelvvizsgák szülessenek.
Ugyanakkor a „mindenki tehetséges valamiben” elv jegyében a lappangó tehetségek felkarolása is elvárás. Igei szempontból ugyanis tehetséges az, aki szívesen végzi az adott tevékenységet, szereti csinálni, amikor azt teszi, úgy érzi, „repül az idő”, mert „talentuma” van hozzá. Isten szuverén Úr, neki tetsző módon adja a talentumokat, amelyeket konkrét célra kapunk, arra kell felhasználnunk, és el kell számolnunk velük (Mt 25, 14-31) (2Móz 31. 1-6.), majd folyamatosan gondoznunk kell (motiváció), hogy a tanuló ne „ássa el” a talentumát. Ilyen értelemben „őrzői vagyunk” (1Móz 4,9) a diákjainknak.
Előadásomban számot adok azokról az iskolai gyakorlatokról, amelyek segítségével azon vagyok, hogy tudatosan, párhuzamos tervezéssel és megvalósítással mindkét fenti igényt maradéktalanul kielégítsem. Illetve a témában két interjú tanulságait szeretném megosztani, amelyeket egy végzős diákunkkal, valamint egy fiatal kolléganővel készítettem, aki idén a benkős Krétaforgató-díj nyertese volt.
Ha a tehetség iskolai megjelenési formái dilemmára adnak okot, differenciálással a „mindenki tehetséges valamiben” mottó jegyében motiválhatunk, s ez nem zárja ki, hogy a tehetségével, értelmi képességeivel az előmeneteli lehetőségekkel élni tudó diákot is célhoz juttassuk. S mindent úgy, hogy tanulóink felismerjék konkrét talentumaikat, átérezzék azok felelősségét, de hittel tudják megélni a hétköznapokban az őket ingyenesen megillető, mozgató, éltető lelki ajándékokat is.
A KIP, a tehetségterületek és a nyelvtanítás készségei közötti kapcsolatrendszer a franciaórák gyakorlatában
A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara által szervezett Tehetség – Hit – Identitás címmel, hagyományteremtő szándékkal szervezett második konferenciáján 2022. május 26-án, „Krisztus mennybemenetelének” ünnepén elhangzott előadás, ahol a tehetséggondozás területén elkötelezett kutatók és gyakorlati szakemberek között lehettem.
Két évvel ezelőtt vezettem be franciatanári gyakorlatomba a komplex instrukciós módszert.
A gardneri tehetségterületek (logikai, természeti, nyelvi, társas, mozgásos, spirituális, önértelmező, zenei, képi-térbeli) úgy kapcsolódnak a KIP-hez, hogy a csoportmunka-szervezésből adódó szerepek (kistanár, beszámoló, írnok, anyag,- csendfelelős) meghatározzák a tanulók tevékenységi körét a heterogén csoporton belül és ezzel aktiválják a nyelvi, inter,- és intraperszonális tehetségterületeket. Másrészt a komplex feladatok jellegükből adódóan kreativitást igényelnek és eltérő tehetségterületeket mozgatnak meg – erre garancia a feladatkiírás, és a nyílt végű feladatmegoldáskor hozott csoportdöntések.
Leginkább érintett tehetségterület:
- nyelvi: feladatértelmezés, a megoldás kialakítása, bemutatás (idegen nyelvnél kiemelt)
A KIP és a nyelvtanulás hagyományos készségterületei közötti összefüggés a módszer komplexitásából adódik (feladatkiírásnál és megoldásnál is).
- írott szövegértés – feladatértelmezés
- nyelvtani készségek – szabadon választhat nyelvtani szerkezetet a megoldáshoz – nyelvhasználóvá válik
- hallott szövegértés – beszámolók megértése célnyelven
- írott szövegalkotás – a csomagolópapírra célnyelven írnak
- szóbeli szövegalkotás – a csoportmunka bemutatása célnyelven
A további tehetségterületek bevonódása:
- társas, interperszonális: saját csoportmegoldás létrehozása
- önértelmező: szerephez alkalmazkodás
- logikai: pl. keresztrejtvény létrehozása
- zenei: dal megalkotása
- képi-térbeli: ábrák elhelyezése a csomagolópapíron
Mivel a nyelvórai KIP során rajzolnak és írnak a csomagolópapírokra, a nyelvi és képi-térbeli tehetségterületek előnyt élveznek. Ezért új feladatoknál további tehetségterületeket vonok be.
Az előadásom egyik legfontosabb vetülete a hétköznapi gyakorlatom bemutatása : hogyan hozok létre nyílt végű komplex feladatokat, amelyek a különböző tehetségterületek megmozgatását célozzák meg, illetve a diákok milyen produktumokat hoznak létre ezekkel a feladatokkal kapcsolatban.
Előadásom, megosztásom célja azt megmutatni, hogy a komplex instrukciós módszer alkalmazása a franciaórákon, és végeredményben valamennyi nyelvórán pozitív pedagógiai hatékonyságú, hiszen a diákok valamennyi tehetségterületen lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák legjobb oldalukat. S mindezt számos gyakorlati példával támasztom alá.
Legutóbbi hozzászólások